Hófehérke: Mégis rám találtál?
Bájos: Nem hitted?
Hófehérke: A koporsó azért egy kicsit elbizonytalanított.
Bájos: Nem kell félned, én mindig rád találok.
Hófehérke: Ígéred?
Bájos: Igen!

Hófehérke: Ő már nem királynő. Nem több, csak egy gonosz boszorkány.

Hófehérke: Megmérgezett, csak, mert szebbnek tartottak nála. Nem tudod mire képes.

Hófehérke: Nem akarom!
Bájos: Muszáj.
Hófehérke: Nem hagylak el!
Bájos: Nincs más megoldás. Belebújsz, és nem érhet el az átok.
Hófehérke: De a manó azt mondta, hogy huszonnyolc év.
Bájos: Az semmi, ha tiéd az örök szerelem. Megmentesz, ahogy én is megmentettelek.

Mary Margaret: Amikor madáretetőt készítetek, nem feledjétek, ez otthon, és nem kalitka. A madarak szabadok, és azok is maradnak. De visszajönnek hozzánk, nagyon hűségesek. Ha szeretitek őket, akkor mindig visszatérnek.

Mary Margaret: Ügyes fiú. Miért adtam oda neki a könyvet?
Regina: Miféle könyvet emlegetnek folyton?
Mary Margaret: Ó! Csak egy régi mesekönyv. Ön is tudja, hogy Henry különleges gyerek. Nagyon okos, nagyon kreatív, és nagyon magányos. A könyvre szüksége volt.
Regina: A valóságra van szüksége. Ez itt csak időpocsékolás.

Emma: Hogy segíthet egy könyv?
Mary Margaret: Vajon mire jók a mesék, a tündérmesék, a klasszikusok? Mind ismerjük őket, segítenek eligazodni a saját értelmetlen világunkban. Henry-nek nem könnyű az élete.
Emma: Az anyja nem kispályás.
Mary Margaret: Ó, nem csak ez az oka. Henry örökbefogadott gyerek. Muszáj megküzdenie a kikerülhetetlen kérdéssel, hogy miért is akarta valaki eldobni őt. Jaj, bocsásson meg! Bocsásson meg, én nem akartam elítélni magát.
Emma: Rendben van.
Mary Margaret: Azért adtam Henry-nek a könyvet, hogy megkaphassa azt, ami a legfontosabb mindenki számára: a reményt. Ha hihetünk a boldog befejezés lehetőségében, az hatalmas erőt ad.

Hófehérke: Vidd! Vidd el a kicsit, őt tedd a szekrénybe.
Bájos: Ez őrültség.
Hófehérke: Nem. Ez az egyetlen lehetőség.
Bájos: Nem tudod, mit beszélsz.
Hófehérke: De igen tudom. Hinnünk kell benne, hogy majd visszajön értünk. Meg kell adnunk neki a legnagyobb esélyt. Ég veled Emma.

Mary Margaret: Mindig is ő volt a polgármesterünk. Senki nem mer kiállni ellene. Azt hiszem, mindenkiben félelmet kelt. Hiba volt odaadnom a könyvet, Henry most azt hiszi, hogy az anyja a gonosz királynő.
Emma: És maga ki?
Mary Margaret: Butaság!
Emma: Abban már edzett vagyok. Mondja meg!
Mary Margaret: Hófehérke. És maga kicsoda?
Emma: Nem szerepelek.

Henry: Elég, ha annyit tud, hogy Miss Blanchard leteszi az óvadékot.
Emma: Tényleg? Miért?
Mary Margaret: Megbízom magában.

Emma: Fahéj.
Mary Margaret: Nem kérdeztem kér-e. Az egyik kis hóbortom.
Emma: Nekem is.

Mary Margaret: Mióta idejött, az a különös érzésem van, hogy már találkoztunk valahol. Tudom, hogy butaságnak hangzik.

Bájos: Mutasd az arcod, gyáva! Te… Te lány vagy?
Hófehérke: Nő.
Bájos: Nem menekülhetsz! Akár hová bújsz, megtalállak!

Emma: Későig kimaradt.
Mary Margaret: Ó hát, nem vagyok apáca. Randim volt.
Emma: Látom remekül sikerült.
Mary Margaret: Mint mindig.
Emma: Legalább a pasi fizetett?
Mary Margaret: Hmmm. Hát, az igaz szerelem nehéz ügy.

Henry: Ugye meggyógyul ez a John Doe nevű bácsi?
Mary Margaret: Nem ez a neve, csak így hívják azokat, akikről nem tudják, hogy kicsoda.
Henry: A tanító néni se tudja?
Mary Margaret: Nem. De azért mindig hozok neki vigágot.

Mary Margaret:: Olvassak fel egy kómás betegnek?
Emma: Az illetőnek akkor eszébe juthat, hogy kicsoda.
Mary Margaret: És Henry szerint kicsoda?
Emma: A herceg.
Mary Margaret: Én meg Hófehérke. És Henry úgy gondolja, hogy mi…?
Emma: Hihetetlen élénk a fantáziája, és nem tudom megingatni, úgyhogy azt kell tennünk, amit mond. Menjünk bele a játékba, és akkor talán, talán…
Mary Margaret: Rájön, hogy a mesék csak mesék, hogy nincs olyan, hogy szerelem első látásra, vagy az első csók után.

Mary Margaret: Akkor felkészülök a randevúra, ahol nekem kell vinnem a szót.

Bájos: Mondtam, hogy megtalállak. Tehetsz bármit, mindig megtalállak.
Hófehérke: Csak így tudsz megszerezni egy lányt? Ha csapdába ejted?
Bájos: csak így tudok tolvajt fogni.
Hófehérke: Ilyen az igazi Bájos herceg.
Bájos: Van nevem is.
Hófehérke: Nem számít, a Bájos illik rád.

Hófehérke: Nagyon komoly üzletet ajánlhattak, hogy a nyakadba vedd.
Bájos: Hogyan?
Hófehérke: Tudom hogy megy ez. Szerelem nem létezik. Csak érdekházasságok vannak, kedvező csereüzletek. Nincs olyan, hogy szerelem első látásra, vagy az első csók után. Várj csak! Az ő országa biztos el akarja foglalni a tiédet, és így legalább háború nélkül teszik.

Bájos: Nagyon haragszol a királynőre?
Hófehérke: A vádjai mind hamisak, mégis kitépette volna a vadásszal a szívemet.
Bájos: És mi lett?
Hófehérke: Nem mindenki olyan gonosz, mint a királynő. A vadász elengedett. Azóta itt bujkálok, és próbálok vagyont szerezni, hogy elmenekülhessek innen egy másik királyságba, egy távoli helyre, ahol nem bántanak.
Bájos: Szomorú.
Hófehérke: Nem szomorúbb, mint a kényszerházasság.

Mary Margaret: Henry!
Henry: Megvan már?
Emma: Még nincs, de nem szabad itt lenned.
Henry: Segíthetek! Tudom hová ment.
Mary Margaret: Igen? Hová?
Henry: Magát keresi.

Hófehérke: Nem hagyhattam odaveszni a Bájos herceget.
Bájos: Mondtam, van nevem. James.
Hófehérke: Nagyon örülök James.

Bájos: Hát, bármerre mész is, légy óvatos. Ha szükséged van valamire…
Hófehérke: Megtalálsz.
Bájos: Bárhol.
Hófehérke: Szinte el is hiszem.
Bájos: Hát ég veled.
Hófehérke: Bájos herceg.
Bájos: Mondtam már: James.
Hófehérke: Nem! A másik jobban tetszik.

Henry: ne higgyen nekik! Biztos, hogy magát kereste.
Mary Margaret: Henry.
Henry: A hídhoz akart menni, akárcsak a mese végén.
Mary Margaret: Henry, azért akart oda menni, mert utoljára arról olvastam neki.
Henry: Nem! Azért, mert egymáshoz tartoznak.

Hófehérke: Ma este tényleg ünnepelnünk kell. Tudod mennyi erőt adsz másoknak?
Hamupipőke: Pedig csak férjhez mentem.
Hófehérke: Ó dehogy! Megmutattad, hogy mindenki változtathat az életén. Ez csodálatos.

Mary Margaret: Egy hét múlva hazaengedik, ezek szerint javul.
David: Testileg.
Mary Margaret: De vannak már új emlékei is.
David: Méghozzá nagyon szépek.

Mary Margaret: Nagyon rossz ember vagyok.
Emma: Tényleg? Igazán?
Mary Margaret: Könnyebb lenne, ha Kathryn szörnyű lenne, de annyira kedves.
Emma: Pontosan mi is lenne könnyebb?
Mary Margaret: Semmi.
Emma: Nagyon helyes. Elég okos vagy, hogy ne kezd nős férfival. Túl fájdalmas. Hidd el!

David: Nincs semmi értelme. Semmi nem igazi.
Mary Margaret: Szomorúan hangzik.
David: Egy valami valóságos.
Mary Margaret: Mi?
David: Maga.
Mary Margaret: Tessék?
David: Tudom, őrültség, de ebben az egész világban csak maga tűnik helyén valónak. Így érzem.

David: Hallom felmondott a kórházban. Miattam? Azért, mert elmondtam, mit érzek maga iránt? Ugyan már. Ne mondja, hogy ez nem kölcsönös.
Mary Margaret: Nem lehet az, mert maga nős.
David: Mit számít az? Bárki is vette el Kathryn-t, az nem én voltam. Nem én választottam. Én magát választom. Tudom mit érez. Tudom!
Mary Margaret: Úgy érzi, összeköt minket valami, de lehet…lehet, hogy csak azért, mert én mentettem meg. Talán maradjunk ennyiben.

Mary Margaret: Mondja, hogy nem miattam hagyta el Kathryn-t. Én nem teszek tönkre egy családot.
David: Az én döntésem volt. Nem akarom megsebezni Kathryn-t, és az lenne a legrosszabb neki, ha színlelnék. Neki olyasvalaki kell, aki az érzi iránta, amit én érzek maga iránt.
Mary Margaret: Én mindent elkövetek, hogy azt tegyem, ami helyes.

David: Eljött!
Mary Margaret: Meglepte? A hangja valahogy csalódott.
David: Emlékszem.
Mary Margaret: Kathryn-re?
David: Mindenre.
Mary Margaret: Őt szereti.
David: Nem tudom, de valaha szerettem. Emlékszem az érzésre. Ezt meg kell becsülnöm.
Mary Margaret: És amit nekem mondott, az?
David: Az igaz. Az érzéseim nem változtak. Maga iránt olyasmit érzek, amit nem is értek.
Mary Margaret: Visszamegy hozzá?
David: Így helyes.
Mary Margaret: Úgy lett volna helyes, hogy nem húz csőbe engem.

Mary Margaret: Volt már úgy, hogy belesétált egy helyzetbe, aminek ismerte a kimenetetét, de azért mégis belesétált. És mikor bekövetkezett, amitől félt, gyötörte magát, hogy igazán tudhatta volna.